november 26.
Babits Mihály
(Szekszárd, 1883. november 26. - Budapest, 1941. augusztus 4.)

Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra. A család jogásznak szánta, de magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra. Egyetemi évei alatt barátságot kötött Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával. 1905-től kezdve tizenhárom éven át tanárként dolgozott Baján, Szegeden, Fogarason, Újpesten. Versei 1904-től jelentek meg; öt költeménnyel szerepelt a modern magyar irodalom első reprezentatív kiadványában, az 1908-as nagyváradi Holnap antológiában. Osvát meghívta a Nyugat szerzői közé, s haláláig a folyóirat munkatársa maradt. Részt vett a háborúellenes mozgalmakban, a polgári forradalom idején tisztségeket vállalt a kulturális élet irányításában. 1919 márciusában egyetemi tanárrá nevezték ki. A tanácshatalom radikális intézkedései miatt visszavonult a közszerepléstől. Az elszámoltatás éveiben, 1922-ig rendőri felügyelet alatt állt. 1921-ben feleségül vette Tanner Ilonát, írói nevén Török Sophie költőt. 1929-től megindult a Baumgarten-alapítvány tevékenysége, melynek irodalmi főkurátora lett. Ugyanebben az évben - Osvát halálát követően - levették a Nyugat címoldaláról Ignotus nevét, s főszerkesztőként Babits és Móricz jegyezte a lapot. Babits támadások kereszttüzébe került. 1934-ben az orvosi diagnózis a gégedaganatot állapított meg nála. Műtétje után, Babits Beszélgetőfüzeteivel, írásban érintkezett környezetével. Az átmeneti javulást követően állapota rosszabbodott. Még elutazott San Remóba, hogy átvegye a Dante-fordításáért járó kitüntetést. Hazatérte után Budapesten halt meg.

Teljes kalendárium