július 17.
Füst Milán
(Budapest, 1888. július 17. - Budapest, 1967. július 26.)

Magyar író, költő, drámaíró, esztéta. A magyar szabadvers megteremtője. 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjai közé választotta.

Fürst Milán néven született elszegényedett zsidó kispolgári családban. Jogi diplomát szerez majd felsőkereskedelmi leányiskolai tanár lett. Füst Milán a század magyar irodalmának egyik legnagyobb íróművésze, a Nyugat nagy nemzedékének egyik legnagyobb - és a következő nemzedékekre Ady után alighanem a legnagyobb hatású - költője. Ifjúkorától fogva jó barátja Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes. Ifjúkorától fogva versel, de nem ontja könnyedén a verseket, az ő számára minden sor gondokat adó feladat. Lassan, csiszolva, újra át- meg átírva formálja méltóságteljesen komor költeményeit. A magyar költészet leglassabban dolgozó, legaggályosabb költője. Versei formájukban nem emlékeztetnek senkire egész irodalmunkban. Füst Milán a magyar szabad vers megteremtője, és Kassák Lajos mellett legnagyobb művelője. A Tanácsköztársaság idején politikai és jogászi szerepet vállal. Ezt a magatartást az ellenforradalom nem is bocsátja meg neki: fegyelmi úton fosztják meg tanári állásától. Ettől kezdve kénytelen kizárólag irodalomból élni. Csak 1945 után tér vissza a pedagógiához, de akkor már az egyetemen. Egyik gazdag tanítványát vette feleségül, aki anyagilag végig támogatta. Első költeményei a Nyugatban jelentek meg 1909-ben. Barátságot kötött Tóth Árpáddal, Nagy Zoltánnal, Somlyó Zoltánnal. Később Weöres Sándorral mester-tanítványi kapcsolatban állt. Kisregényeinek és elbeszéléseinek jó részére jellemző egy sajátosan groteszk látásmód. Mindezek mellett kitűnő drámaíró volt. A maga kora, a színházi élet nem érdeklődött irántuk, el is ment a kedve a drámaírástól, mindössze két színpadi műve maradt, a szerencsétlen emberek szerelmi szomorúságáról szóló Boldogtalanok és a kitűnő lélektani-történelmi dráma, a IV. Henrik. 1923-ban házasságot kötött Helfer Erzsébettel. 1942-ben jelenik meg a hét évig írt A feleségem története c. nagy terjedelmű lélektani regénye Később, már a háború után világsiker lett, francia fordítás útján belekerült a század prózairodalmába. Budapest ostroma alatt bombatalálat éri lakását, évtizedekig írt Naplójának nagy része megsemmisülni látszik (később részben megkerül.)1948-ban Kossuth-díjat kapott. 1960-ban nyugdíjazták. Betegsége egyre inkább ágyhoz kötötte. 1967-ben halt meg, még megérve a Boldogtalanok Vígszínház-beli premierjét.

"A magyar irodalom legnagyobb monománja volt, a legjelentősebb magyar hipochonder. Örökké kimerült, állandóan beteg, már ifjúként aggastyán, ő már csak a kegyes halálra vár. Élete végére sikerült csak tolókocsiba kerülnie, de akkor aztán trónként használta." (Nádas Péter)

Teljes kalendárium