március 4.
Antonio Lucio Vivaldi
(Velence, 1678. március 4. - Bécs, 1741. július 28.)

Az olasz barokk egyik legkiemelkedőbb és legtermékenyebb zeneszerzője, korának nagy hegedűvirtuóza.

Vivaldi édesapja (Giovanni Battista Vivaldi, (1655-1736) tíz éves korában került át Bresciából Velencébe, ahol mint borbély, illetve hegedűművész működött. Camilla Calicchióval kötött 1676-os házasságának gyümölcse kilenc gyermek, akik közül Antonio született legkorábban, egyes feltételezések szerint egy földrengés közben. 1685-től Giovanni Battista Vivaldi a velencei Szent Márk bazilika hegedűse lett; zenészként jó hírnévnek örvendett.

Antonio Vivaldi már fiatalon igen tehetségesnek mutatkozott a hegedülés terén, és hamarosan apját helyettesítette a zenekarban. 1703-ban pappá szentelték és valószínűleg a hajszíne miatt “vörös papnak" nevezték el. 1704-től hegedűtanár lett a velencei leányárvaházban, majd egy ideig Fülöp herceg, lombardiai helytartó udvari karmestereként szolgált Mantovában. Kortársai főleg mint operaszerzőt ismerték. 1739-ig 38 operáját adták elő olasz színpadokon. Összesen 40 operaművet írt. Nevéhez kötődik a programkoncert műfaja. A versenymű forma végleges kialakítása is az ő nevéhez fűződik, meghatározta a tételek számát és jellegét (gyors-lassú-gyors). Legismertebb műve A négy évszak, amelyben minden évszak egy-egy háromtételes, önálló versenymű.1740-ben végleg elhagyta Velencét, és Bécsbe költözött, ahol VI. Károly támogatására számított, de a császár halála, s az azt követő osztrák örökösödési háború következtében nem tudott koncertezni, és bevételre szert tenni. Az elszegényedett zeneszerző 1741-ben Bécsben halt meg. Hosszú időre elfelejtették, műveit nem játszották.

Az I. világháború után, Torinóban fedezték fel azt a Vivaldi zeneanyagot, amely ma ismert műveinek közel háromnegyedét tartalmazza, részben egyházzenei darabokat.

Teljes kalendárium