január 19.
Szigligeti Ede
(Nagyvárad, 1814. március 8. - Budapest, 1878. január 19.)

Magyar színműíró, Szathmáry Józsefnek hívták. Apja azt szeretné, ha fia, aki értelmes, könnyen tanuló gyermeknek bizonyul, papnak menne, de a fiúnak ehhez semmi kedve. Kiegyezik apjával, hogy mérnöknek menjen, így kerül fel Pestre. Hamarosan összebarátkozik a színészvilággal. Pesten ez időben készítik elő az állandó játékszínt, a későbbi Nemzeti Színházat. A tizenkilenc-húsz éves mérnökjelöltet tárt karokkal várja a színház, hiszen jól táncol, szép énekhangja van, tud díszleteket festeni, nyelveket értő, művelt fiú, aki igen gyorsan képes német vagy francia drámákat magyarra fordítani, mások gyengén sikerült színjátékait jó dramaturgiai érzékkel színpadképessé teszi, és ha kell, néhány nap alatt maga is színdarabot ír. Ráadásul született szervező. Hamarosan nélkülözhetetlenné vált a színház világában, és ő sem akart többé a színházon kívül élni. Megírta apjának, hogy színész lett. Apja kitagadta, és megtiltotta neki, hogy nemesi nevüket használja. Ekkor lett Szathmáry Józsefből Szigligeti Ede. Az 1837-ben megalakult Pesti Magyar Színháznak, amelyet nemsokára már Nemzeti Színháznak hívnak, ő lett a titkára, végül igazgatója. Hatvannégy éves korában bekövetkezett halálakor már negyvenegy éve szolgálta a Nemzeti Színházat.

A reformkor éveiben a divatos romantikus történelmi drámák mellett ő teremti meg a népszínművet, a musical comedy korai magyar változatát. Maradandó alkotásai: Csikós, Liliomfi, Fenn az ernyő, nincsen kas , legjobb történelmi drámája, A trónkereső, és a leghatásosabb történelmi játékai, a II. Rákóczi Ferenc fogsága, és a társadalmi problémákat láttató Lelenc.

Teljes kalendárium