október 3.
Szabó Lőrinc
(Miskolc, 1900. március 31. - Budapest, 1957. október 3.)

Költő, műfordító, családja Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől nemességet is kapott, gáborjáni előnévvel. Hamar elköltöztek Miskolcról, iskoláit már Balassagyarmaton és Debrecenben végezte. A Tanácsköztársaság után egyetemistaként került Budapestre; először gépészmérnöknek készült, de pár hét múlva átiratkozott a Budapesti Egyetem bölcsészettudományi karára. Tanulmányait nem fejezte be, ehelyett 1921-ben, miután feleségül vette Mikes Klárát, belépett Az Est szerkesztőségébe, ahol 1944-ig dolgozott. Versei már az 1920-as évek legelején megjelentek a Nyugatban, barátságot kötött Babits Mihállyal. 1922-ben jelent meg első verseskötete, Föld, erdő, Isten címmel, amely komoly sikert hozott neki. Generációja egyik legjobb lírikusává vált, háromszoros Baumgarten-díjas. Versei egy részét gyerekversként ismerjük, ezeket saját gyerekeihez (Lóci és Klári) írta vagy gyermekkora emlékeit idézi fel bennük (Tücsökzene). Komoly műfordítói munkát is végzett, Shakespeare-darabokat, Baudelaire-től a Romlás virágait, Villon Nagy Testamentumát, Molière Nők iskoláját, Goethe Werther szenvedéseit fordította, de több Verlaine-, Tyutcsev-, Puskin- és Krilov-művet is magyarra ültetett. 1927-ben új irodalmi lapot indított Pandora címmel, majd kapcsolatba került a népi írók körével is. Ezért a korábban baloldalinak tekintett írót jobboldalinak bélyegezték. Behívták katonának, 1944-ben már főhadnagyi rangban szolgált. Emiatt 1945 után letartóztatták, és csak nehezen sikerült tisztáznia magát. Az irodalmi élet peremére szorult, és az is tiltakozásokat váltott ki, amikor 1947 végén felvették az Írószövetségbe. Ezekben az időkben műfordításokból tartotta el magát. Nagybetegen, 1957. március 15-én megkapta a Kossuth-díjat.

Teljes kalendárium