szeptember 25.
Thököly Imre
(Késmárk, 1657. szeptember 25. - Nikomédia, 1705. szeptember 13.)

1682-1685 között Felső-Magyarország, 1690-ben Erdély fejedelme. Apja részt vett a Wesselényi Ferenc nádor vezette rendi mozgalomban, amiért 1670-ben jószágvesztésre ítélték. Thököly István halála után fia Erdélybe menekült. 1678-ban a bujdosók vezérükké, majd 1680-ban a kuruc seregek fővezérévé választották. Rövidesen elfoglalta Kassát és Felső-Magyarországot, valamint a bányavárosokat. 1682-ben feleségül vette Zrínyi Ilonát, I. Rákóczi Ferenc özvegyét. A házassággal kezére került Rákóczi birtokok jelentősen megnövelték a fölkelés anyagi lehetőségeit. A szultán 1682-ben királyi címet adott neki. Sikertelenek maradtak a tartós francia kapcsolatok megszerzésére irányuló törekvései, és ezért jobbára csak a hanyatló török birodalom szövetségére támaszkodhatott. A török Bécs alatti veresége (1683) és az azt követő magyarországi hadjárat véget vetett fejedelemségének. A kurucok egymás után csatlakoztak a törököt Magyarországból kiűző császári csapatokhoz. Leghűségesebb hívei pedig akkor álltak át, amikor a váradi pasa 1685-ben elfogatta. A Porta ugyan hamar szabadon engedte, de fejedelemsége összeomlott. 1690-ben a török támogatással megvívott zernyesti csata után erdélyi fejedelemmé választották, de a császári csapatok pár hónap múlva kiszorították az országból. Foglyul ejtett császári főtisztekért cserébe elérte felesége, Zrínyi Ilona szabadon bocsátását. A szultán a száműzetésbe kényszerült Thököly számára 1701-ben Nikomédiát jelölte ki lakóhelyéül. A Rákóczi-szabadságharc idején már nem tudott jelentős szerepet játszani. Hamvai 1906 óta a késmárki evangélikus templomban pihennek.

Teljes kalendárium