augusztus 24.
Kós Károly
(Temesvár, 1883. december 16. - Kolozsvár, 1977. augusztus 24.)

Kós Károlyt úgy is szokták emlegetni, mint az utolsó magyar polihisztort, építész-tervezőként, irodalmárként, regény- és újságíróként, grafikusként, politikusként, a transzszilvanizmus egyik szülőatyjaként is találkozhatunk nevével. Temesváron született, egy szász nemzetiségű apa és egy francia származású anya egyetlen fiaként. Kolozsváron folytatta tanulmányait, ahol 1901-ben érettségizett, majd a budapesti József Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. A diploma megszerzése után Budapesten maradt. 1908-ban önálló irodát nyitott és még abban az évben meg is kapta első megbízását, az óbudai református parókia és imaház megtervezésére. Ezután sorra kapta a megbízásokat: zebegényi római katolikus templom, Budapesten az állatkerti pavilonok és a Kispesti Munkás és Tisztviselőtelep központja (ún. Wekerle-telep), Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum, Kolozsvárott a Monostori úti református templom. 1910-ben feleségül vette Balázs Idát. Neki készítette jegyajándék gyanánt a híres Székely balladák című könyvecskét. Még szintén 1910-ben az erdélyi Sztánán felépítette híres házát, amit Varjú-várnak nevezett. Az első világháborúban őt is behívták katonának, de hamar felmentették a szolgálat alól, mert építészeti feladatokkal bízták meg. Kós Károly életére döntő befolyással voltak az első világháború után történtek: Trianon, Erdély Romániához való csatolása. Hű maradt a szülőföldjéhez és a biztos budapesti megélhetés helyett, hazaköltözött Sztánára és az erdélyi magyarság egyik szellemi vezére lett. Aktívan részt vett az erdélyi magyar közéletben, az Erdélyi Helikon szerkesztője volt. Ezek után viszont nem kapott nagyobb építészeti megrendelést, így inkább csak városi és vidéki lakóházakat tervezett. Mivel Erdélyben az építészetből nem lehetett megélni, Kós egyre aktívabban foglalkozott az írással. Ekkor született többek között a Varjú-nemzetség című regénye, a Gálok , a Kalotaszeg , vagy Az Országépítő. 1953-ig (70 éves koráig) Kolozsvárott tanított az újra létrehozott Mezőgazdasági Főiskolán, majd nyugdíjba vonult és csendesen élt 1977-es haláláig. 1977. augusztus 24-én halt meg Kolozsvárott, a házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Az érdi Kós Károly Szakképző Iskola 1995 óta viseli nevét.

Teljes kalendárium