július 22.
Kassák Lajos
(Érsekújvár, 1887. márc. 21. - Budapest, 1967. júl. 22.)
Író, költő, műfordító, képzőművész. Apja, szlovák származású gyógyszertári laboráns, anyja Istenes Erzsébet, mosónő. Kassák a gimnáziumot félbehagyva lakatosinasnak állt, majd szakmát szerezve vasmunkásként dolgozott különböző gyárakban, műhelyekben. Részt vett a szakszervezetek politikai harcaiban, feketelistára került. Bekapcsolódott az egyletek kulturális tevékenységébe. 1912-ben megjelent első novelláskötete (Életsiratás). A Tett címmel megindította a magyar avantgárd első folyóiratát, 1916-ban a Ma szerkesztője lett. A forradalom bukása után letartóztatták, szabadulása után Bécsbe szökött, ahol újra kiadta a Ma c. folyóiratot. 1926-ban hazatért, 1926-27-ben szerkesztette a Dokumentum c. folyóiratot, 1928-ban megindította a Munkát. 1940-ben izgatásért két hónapot börtönben töltött. 1945-ben Fodor Józseffel szerkesztette az Új Időket. A Magyar Művészeti Tanács alelnöke, az Alkotás és a Kortárs szerkesztője. 1947-ben szociáldemokrata képviselőséget vállalt. 1953-ban kizárták a pártból. 1956-tól visszatért az irodalmi életbe. A 60-as évek avantgárd reneszánsza a nemzetközi érdeklődést is ráirányította. Egymást követték külföldi kiállításai. 1965-ben Kossuth-díjat kapott.