március 2.
Arany János
(Nagyszalonta 1817. március 2. - Budapest, 1882. október 22.)

Arany János 190 éve született Nagyszalontán, a legismertebb magyar költők egyike.

Apja Arany György, anyja Megyeri Sára. Szülei tizedik gyermeke. 14 éves korától segédtanító, a debreceni kollégiumban tanul, 19 évesen vándorszínésznek csap fel. 1836-39 között Szalontán tanár, 1840-től jegyző. Felesége Ercsey Julianna, gyermekei: Juliska és László (költő és népmesegyűjtő).

1845 júliusa végén hozzá fogott Az elveszett alkotmány című vígeposz megírásához. Ezzel megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. 1847-ben másodszor nyeri el a Kisfaludy Társaság pályázatán az első helyet, műve, a Toldi ezúttal sikert arat és Petőfi barátságát is megszerzi. Ebben az időben sok epikus művet írt: Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány ostroma, valamint ekkor írta a Toldi estéje nagy részét is.

Az 1848-as forradalom idején rövid ideig nemzetőr volt, az orosz beözönlés után bujdosnia kellett. Elveszítette állását, fél évig Geszten, a Tisza családnál nevelősködött, majd tanár lett a nagykőrösi főgimnáziumban. Arany már 1847-ben kísérletezett balladával, de verstípusait csak a a nagykőrösi években emelte magas színvonalra. Legismertebb balladái: Zách Klára, V. László, A walesi bárdok, Szondi két apródja, Ágnes asszony. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatójaként bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe. Megírta a Csaba-trilógia első részét Buda halála címmel. 1865-ben az MTA titkára, majd főtitkára lesz. 1863-ban meghalt lánya Juliska. 1876-ban lemondott a főtitkárságról, az 1877-es nyarat a Margit-szigeten töltötte. Ekkor írta titokban az Őszikék (kapcsos könyv) verseit. 1879-ben befejezte a Toldi szerelmét. Három évvel később halt meg Budapesten.

Teljes kalendárium