Serdar Ozkan:
A megtalált rózsa
2007

A "felelős vagyok a rózsámért" gondolat Antoine de Saint-Exupéry "A kis herceg" c. művéből való. Ez a vezérmotívuma a török szerző, Serdan Ozkan "A megtalált rózsa" c. regényének is.
Édesanyja fájdalmas elvesztése óta, egy éve Diana rejtőzködik az emberek és a világ elől. Úgy érzi, anyjával minden erejét és boldogságát is elveszítette. Egyetlen becses öröksége a hőn szeretett anya utolsó kívánságát tartalmazó levél. Ebben anyja arra kéri, keresse meg az ikertestvérét, Maryt, aki ért a rózsák nyelvén. E kívánságot követve Diana páratlan felfedezőútra indul a csodák, véletlenek és furcsaságok világába, élete legnagyobb kalandja veszi kezdetét a varázslatos Keleten.
Törökországi utazása során egy idős, bölcs asszony, Zeynep Hanim titokzatos rózsakertjében megleli az életbe és a valós énjéhez vezető utat. Az öregasszony, akinek szemében megpillantja édesanyját, megígéri neki, egy napon ő is meg fogja hallani a rózsák szavát. Útja során Diana megérti, hogy saját szívünkben hordozzuk vágyainkat és céljainkat. "Édesanyám mindig azt mondta: »Az egyetlen dolog, amire szükséged van ahhoz, hogy különlegesnek érezd magad, te magad vagy«. De én nem akartam ezt megérteni. Mindig valami másra volt szükségem: figyelemre, hódolatra, különcségekre, bármire, ami segített különlegesnek érezni magam...Nem tudtam mások rajongása nélkül élni...Talán csak emiatt adtam fel a legnagyobb álmomat, és nem lettem író." Rádöbben, hogy eddig olyan életet élt, amelyet a többiek választottak ki számára, és nem önmaga. Mindig mások elvárásainak akart megfelelni. Ahogy a Miriam nevű rózsa mondja "...tudod barátom, mit jelent rózsának lenni? Rózsának lenni azt jelenti: »szabadság«. Azt jelenti, hogy a létezésed nem függ a Többiek csodálatától vagy rosszallásától. De félre ne érts; én is szeretem az embereket. Szeretném, ha eljönnének hozzám és belélegeznének. De csak azért szeretném ezt, hogy felajánlhassam nekik az illatomat...Soha nem vártam, hogy meghajoljanak előttem. Nem, az nem a szeretet jele volna. A szeretet nem lealacsonyítja azt, akit szeret, hanem felemeli ".
Diana beszélni szeretne a kert legékesebb rózsájával, Szókratésszel, aki kizárólag verseken keresztül szólal meg. Szókratész egy rózsabokor, négy fekete virággal. S a vers, mely üzenet Dianának:
"Nem, nem igaz, amit hiszel,
Engem nem veszítettél el;
Beszélek hozzád mindenen keresztül,
Szólok hozzád az emlékek mögül..."
Ez egyezik azzal, melyet a Sárga Rózsa mond Marynek: "Az édesanyád beszél hozzád mindenen keresztül". A hosszú keresés, bolyongás utolsó állomásaként Szókratész szavai által Diana rátalál anyja negyedik levelére, melyben választ kap Mary valódi kilétére: "Mary...Édesapád mindig ezt a nevet suttogta a füledbe. De a halála után képtelen voltam így szólítani téged. Azt akartam, hogy elhagyd az otthonod, átkelj az óceánon, és átéld az ikertestvéred elveszítése feletti aggodalmat, hogy azután soha, semmi ne tudja elfeledtetni veled ezt a nevet...Azt akartam, hogy ez alatt az utazás alatt ... elpusztítsd azt az »énedet«, amely boldogtalanná tesz, és megakadályoz álmaid valóra váltásában. Ha ezt a levelet olvasod, az azt jelenti, hogy jó úton haladsz a » rózsaösvényen«...A könyvedben a legősibb történetet meséld el nekünk mind közül: az utazást, amely veled kezdődik, és veled is ér véget..."
Dianának rá kell ébrednie, mit is jelent valójában felelősnek lenni a rózsánkért. Az ehhez vezető út bejárása ez a kicsit misztikus, szívhez szóló, filozofikus történet. Értelem és érzelem, képzelet és valóság, félelem és remény története; lelket melengető, lírikus belső utazás, modern mese, mely "Az alkimista" (Coelho) miszticizmusát ötvözi "A kis herceg" (Saint-Exupéry) varázslatával.

Vasné Tóth Kornélia

Összes ajánló