Szabó Magda:
Für Elise
2012

A magyar irodalom legjelentősebb és legismertebb írónőjének regénye a Für Elise, keletkezésének történetét a könyv fülszövegéből, Szabó Magdától ismerjük meg: életének kilencvenedik életévében elkerülhetetlennek ítélte a „múló idővel való szembenézést”, rászánta magát, hogy „feltörje a hallgatás” pecsétjét, mert ekkor már nem sérthette senki érzékenységét. A regény segítségével bepillanthatunk a puritán, protestáns Debrecen hétköznapjaiba, megismerkedhetünk a város hivatalainak, iskoláinak működésével, lakóinak gondjaival-bajaival. Megismerhetjük Szabó Magda családjának, szüleinek történetét és titkait. A történet hátterét a két világháború közötti Magyarország adja, felsejlik a vesztes háború és annak következményei.
Első pillantásra úgy tűnik, hogy önéletrajzi regényt olvasunk, de az írónő megtéveszt bennünket: a Szabó családba befogadott trianoni árva, Bogdán Cecília létezésére nincs bizonyíték. Feltételezhető, hogy igazságot a regény egyik mondata rejti, amelyben Szabó Magda így vall: „Cili én vagyok, sokféle önmagam”. Megrázó és megható jelenet a két kislány találkozása. Az elkényeztetett, apjával latinul társalgó, öntörvényű, sőt önző Magda toporzékolva fogadja a „vetélytársát”, a szülei elvesztésének tragédiáját átélő, teljes létbizonytalanságból jövő Cilit. Csoda történik, amikor a minden ruháját visszaadó, távozni akaró Cili sírásra és ölelésre készteti Dódit. Ettől fogva a fogadott testvérek élete párhuzamosan fut, bár teljesen más jellemek, és sorsuk is másként alakult. Cili romantikus hősnő, akinek élete szomorú véget ér, míg Magda szabálytalan csodagyerek, akinek sorsa még a jövő homályába vész. (Bár mi, az utókor már ismerjük életének alakulását és művészi sikereit.)
A regény mindazokhoz szól, akik szeretik a személyes hangvételű, történelmi hátterű, nagyon jó stílusban megírt, megható történeteket.

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Összes ajánló