Robert Merle:
Malevil
1972

Mi lesz az emberiséggel, az emberekkel egy esetleges atomháború után? Erre a kérdésre keresi a választ Merle francia író 1972-ben írt Malevil című regényében, melyből film is készült. A mű 1977-ben játszódik Franciaországban. Értelmezhető sci-fiként vagy utópiaként.
1977 áprilisában egyik percről a másikra megszűnik az áramellátás, elhallgatnak a rádióállomások, mindent elemésztő hatalmas tűzvihar, s ezzel járó hőség következik. Csupán Malevilban, ebben a középkori várkastélyban, a pincék hűvös mélyén marad néhány túlélő. A történéseket Emmanuel Comte, a túlélők vezetőjének naplóján keresztül tárja elénk az író. A vár közvetlen környezetétől eltekintve csaknem minden elpusztul – legalábbis egyelőre így tűnik. Mi történhetett? Atomtámadás? Természeti katasztrófa? Semmi és senki sincs, aki válaszolhatna a túlélők kétségbeesett kérdéseire. A környéken rajtuk kívül nincs egyetlen élőlény sem. Mi lesz így velük? És a civilizációval? Szürke hamu borít mindent, hetekig nem süt ki a nap... Aztán néhány hét múlva elkezd esni az eső. Úgy tűnik, a természet már elkezdte az önregenerációt. Az emberek is hozzálátnak, hogy megszervezzék az életüket, hiszen pillanatnyilag rajtuk múlik az emberiség sorsa. Legalábbis ők így hiszik. Tevékenységük nyomán kialakul egy demokratikus közösség, amelyben szinte már-már nyomasztóan idillikussá válik minden. A túlélők lelki szilárdságát a hit hivatott megőrizni.
Aztán kiderül, nincsenek egyedül. Új fenyegetés bukkan fel, a további túlélők serege. A vár lakói hadviselésre kényszerülnek, és újra kezdődik a küzdelem, melyet kialakulása óta vív az emberiség.
A könyv tehát felveti a kérdést: a béke, az egyensúly állapota csak elszigetelt, magukra utalt embercsoportokon belül létezhet? Gondolkodjunk el rajta.

Vasné Tóth Kornélia

Összes ajánló