Békés Pál:
Csikágó
2006

A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel jutalmazott Békés Pál (1956-) regényeket, meseregényeket, hangjátékokat és színműveket ír, munkáiból számos tv-film és rádiójáték készült. Nevéhez fűződik például a "Darvak" (1979) című regény, és "A kétbalkezes varázsló" (1984), "Doktor Minorka Vidor nagy napja" (1985), "Félőlény" (1991) című meseregények.
"Csikágó" című műve felnőtteknek szóló gangregény, amelyben a főváros egy kerületének, a Keleti pályaudvar környékének – a budapesti Csikágónak – világáról mesél a szerző egy rejtett családtörténeten keresztül. Könyve címéről és alcíméről a műfordítóként is ismert alkotó úgy vallott, hogy az "kettős játékot hordoz magában": a gangregény önálló műfaji megnevezés is, de ugyanakkor utal az amerikai gengszterek kezdetben Chicagóban kialakult világára, ill. az Amerikai Egyesült Államok Chicago nevű városára, ahol egymást keresztező egyenes utcák vannak, mint a regényben. "Mérnökök jelölték ki a káposztaföldek és kusza konyhakertek közt a majdani utcák nyomvonalát. A teremtés lázában épült az új negyed, olyan sebesen nőtt ki a földből, hogy messzi kerületekből is csodájára jártak. Amint a kívülállók számára is derengeni kezdett az egymást derékszögben metsző utcák könnyedén átlátható világa, az észszerűség és a korszerűség tiszta képlete, a negyed megkapta egyesek szerint gúny- mások szerint becenevét. Csikágó. Mert a képeslapok Chicagot, a tengerentúli préri-metropoliszt hirdették a modern városiasság netovábbjának. Csikágó. Mert egyedül Chicagoban harapódzik ilyen sebességgel a ráció rácsszerkezete, és zabálja fel a környező üres síkságot. A keresztelő idején a bűnről még szó sem esett. Az új pesti negyed mintha versenyt futott volna az ismeretlen amerikai nagybácsival; két év alatt lett a semmiből." "A budapesti Csikágó 110 éve nem azt jelentette, amit ma mindenki elsőre gondol róla. A XX. század legelején a helyiek Chicagót még mint a modernitás netovábbját jelentő, gyorsan fejlődő amerikai várost tartották példaképként"- mondta a szerző. Hozzátette: "akkor ez büszkeséget fejezett ki, amennyiben gyors, racionális és sebes, mint az amerikai ritmus".
Az író szerint a magyar irodalomban eddig még nem nagyon foglalkoztak a VII. kerület egykori millenniumi vidékének – a mai Keleti pályaudvar és a Városliget közötti, körfolyosós házakkal körülölelt terület – kialakulásával, történetével, így szociológiai vonulata is van a műnek. "Nehéz mitikusan beszélni egy nyílegyenesen tervezett-szervezett utcákból álló vidékről, de egy kicsit ott volt bennem az a szándék is, hogy teremtődjék meg ennek a környéknek a maga közege, irodalmi világa, netán mitológiája, hiszen amiket én ott átéltem, azokban rejlik lehetőség egy író számára" – fogalmazott Békés Pál, aki a környéken töltötte élete első másfél évtizedét. Szenilis nyugdíjasok, elhülyült alkoholisták, bamba elmebetegek, elhanyagolt külsejű lumpenek, esélytelen vidékiek, lerongyolódott értelmiségiek lakhelye. Vagy elhülyült nyugdíjasok, szenilis alkoholisták, elhanyagolt külsejű elmebetegek, bamba lumpenek, lerongyolódott vidékiek, esélytelen értelmiségiek végső nyughelye? Mindegy. A jelzők felcserélhetőek, csak a szerep állandó. Valamennyien hétköznapi polgárok, rájuk ismerõsként tekint az olvasó. Ám mindegyikük története egy-egy kalandregény, akár bejárta a fél világot, és három földrészen át menekült sorsa elõl, akár soha el sem mozdult a kopott utcasarokról, ahol megszületett. A műben nyüzsögnek az emlékezetes, egyéni beszédű, viselkedésű figurák. Némelyik helyzeténél, sorsánál fogva, eléggé extrém. Például a dobozos Viczián, akinek tőből hiányzott mindkét lába, vagy Laja, az újságárus – ők a térség emblematikus alakjai évtizedeken keresztül. Bármennyire is extrémek Békés Pál figurái, a történelem hitelesíti őket – mondta Závada Pál. Szereplőinek jelleme tökéletesen megrajzolt, élő, valóságos, akár komor, akár humoros figurák is. És ahogy mondani szokták, a látszat ellenére mégsem unatkoznak, és nem unalmasak.
Békés Pál eszköztára igen gazdag, a regény sárgás lapjairól felénk sugárzó zene, Fedák Sáritól Iluska dala 643-jára, a csicseriborsó-bablencse, a Beatlestől a Je-je-jeee..., Sumin Frigyes angol-magyar kiejtéssel leírt szavai, a gyöngybagoly, mind hangulatot tükröznek, szimbolikus jelentésűek.
A cselekmény a millenniumi esztendőktől egészen napjainkig zajlik, átszőve a Tanácsköztársaság idejének eseményeivel – amely külön hangsúlyos szerepet kapott -, valamint a világháborúkkal és az azt követő rezsimekkel. Az olvasó nem tudja magát függetleníteni a történésektől, a szereplőktől, ott él, örül (keveset), aggódik, szenved velük, együtt. Átéli a XX. század véres eseményeit, 1919-et, a világháborúkat, a Ratkó-korszakot, 1956-ot.
Mesteri a könyv dramaturgiája, a szerkezet nagyon átgondolt, elegáns. A sajátságos szerkesztés révén a fejezetek önálló novellaként is értelmezhetőek. Meg lehetne filmesíteni, sorba fűzni őket, hiszen a történetek és alakjai több helyütt összekapcsolódnak, találkoznak egymással. Hasonlóképp a nyelv hajlékony, pontos, szabatos, előzékeny, szellemes, és persze igazodik a figurákhoz, a korhoz, a helyhez, a társadalmi réteghez, kultúrához, szlenghez. Szép magyar és szép angol nyelv. Mert Békés Pál angol kultúrája és műveltsége is helyet kap prózájában és a nyelvében.
Závada Pál szerint a "Csikágó" gangregény, vagy novelláskönyv, vagy inkább posztmodern regény, bár bizonyos fejezetei a szabályszerűség szerint nincsenek megírva, vannak fehér foltok. Amelyeket azonban Békés megírt, azok egy nagyon szépen és világosan megírt regény fejezetei, még ha nem is úgy épülnek fel egymásra, mint egy tölgyfa ágai a törzsből. Elejétől a végéig olvasandó, komoly olvasmány – ez volt a szerkesztő végső következtetése, mintegy ajánlója.

Vasné Tóth Kornélia

Összes ajánló