Murakami Haruki:
Norvég erdő

Nincs olyan ember, akinek Japánról ne az érdekes szokások és a furcsaságok jutnának eszébe. Bár Murakami Haruki könyvei magában hordozzák a japán kultúra jellegzetességeit, ő mégis a nyugati világ számára is könnyen befogadható stílusban ír. Különösen igaz ez a Norvég erdő című, elsőként 1987-ben kiadott művére, mely azóta a legnagyobb példányszámban fogyó könyve világszerte.
A történet egy visszaemlékezés, mely az 1960-as évek végére invitál minket, a diáklázadások és a szabad életet hirdetők korába. Nosztalgikus jellegét mégsem egyértelműen ennek köszönheti, hiszen fiatal főszereplőiknek sokkal fontosabb dolguk van a lázadásnál: saját problémáikkal kell megküzdeniük, segíteniük kell egymásnak cipelni a szeretteik elvesztésével járó lelki terheket.
A regény elején felcsendülő Beatles-szám, a Norwegian Wood fájdalmas emlékeket idéz fel Toruban abból az időszakból, mikor egyetemistaként két lány szerelme között őrlődött. Az egyikükkel régóta ismerték már egymást, viszont barátjuk temetése óta nem találkoztak. Közös múltjuknak köszönhetően kapcsolatuk mély lelki alapokon nyugszik, kimért és már-már melankolikus. Midorit, a másik lányt Toru pont életvidámsága és pozitivizmusa miatt kedveli meg. Ő az a típus, aki életveszélyes helyzetekben is képes táncra perdülni és dalra fakadni, hiszen „ők sosem törődnek vele, mit mondanak a szomszédok”. A szerelmi háromszög ellenére ez a regény egyáltalán nem tipikus szerelmi történet, Murakami páratlan jellemábrázolásának köszönhetően sokkal nagyobb hangsúlyt kap az emberi sebezhetőség és a felnőtté válás terhe.
Keressék a Csuka Zoltán Városi Könyvtár állományában!

Örményi Eszter

A dokumentumok címleírásának lekérdezése folyamatban van...

Összes ajánló