Kovács Johanna
2008
Szép kivitelű, gazdag képanyaggal illusztrált albumot vehet kezébe, aki Kovács Johanna grafikusművészről és alkotásairól szeretne többet megtudni. A közelmúltban megjelent könyv bevezető tanulmányát Johanna társa dr. Kovács Andrása írta. Bakonyi M. Ágnes és Chikán Bálint írásait követően a kötet 163 képet tartalmaz. A reprodukciókat készítette és a könyvet tervezte Kovács Dániel Dávid. Az alkotásokat Kovács Johanna rendezte sorba, hogy látható legyen művészi útkeresése, fejlődése. A könyvet a művész tevékenységének ismertetése, majd a képek jegyzéke zárja.
"A képzőművészet iránt érdeklődők elsősorban grafikáit és könyvillusztrációit ismerhették meg. Számtalan könyv őrzi keze nyomát, így Joyce Carol Oates: Norman és a gyilkos, Scott Fitzgerald: Az éj szelíd trónján, Csiki László: Titkos fegyverek, Adalék, A kert a ház című kötetei.
Kovács Johanna grafikáin az ember társas kapcsolatai íródnak tussal, tollal, ecsettel. A groteszk látásmóddal megfogalmazott alakjai nem képesek lépést tartani a gyorsuló világgal. A már-már tárgyakká vált emberek, mintha a jövőből a múltba tartanának. Ugyanakkor átüt vázszerű, torzóként megformált alakjain a kilátástalanságot, kirekesztettséget, előítéletet sugalló gondolatiság. Spontán hatású kompozícióin a kék, zöld foltokat átfirkáló szálkás rajzolási mód a 20. század boszorkányüldözéseire utal, melyek boszorkányok nélkül írták történelmünket... Drámai megfogalmazásaiban a valóra nem vált vágyak épp úgy jelen vannak, mint a lelkek feletti uralmukat gyakorlók a társadalmak hierarchikus rendszereiben.
Az átélt tapasztalatok, a megélt valóság vezeti el ironikus mosolyaihoz (Farsang, Olcsó románc) a szerepeiket felcserélők tragikomikus megjelenítéséig (Viszonyok...). Ugyanakkor éleslátásával iróniába oltott közlései a színházi struktúrákra emlékeztetőn jelennek meg. A valahol megtörtént rögzítésével a bárhol megtörténhetett utalásával mindenekelőtt az emberi viszonyok fontosságát hangsúlyozza.
Az elmúlt években készített grafikái, festményei alkotói leleményeit, kísérletező szenvedélyét is tükrözik. A realitást nélkülöző abszurd létezésre utaló alkotásain az ezredfordulós szorongások jelennek meg. A valahol történő, lidérces, gomolygó köd hátteréből előlépő agresszió logikájából nem is következhet más, mint torzó. A darabokra tört, széthullt, földbe, falakba... fúródó tárgyak a múlttal történő kénytelen szembenézésre, sajátos titkaira utalnak, melyek egyszerre társadalmi látleletek, csontokká soványított drámák, melyekben az eddig ismert és kiismert világ megszűnt. Nem maradt más, mint a gesztus, a színfoltok és vonalak "egybegyúrása", a szomorúságba hajló ironikus mosoly."