Csuka Zoltán Városi Könyvtár, Érd  Csuka Zoltán Városi Könyvtár, Érd
Elérhetőségek
Nyitva tartás
Csuka Zoltán (1901-1984)

"Három lélek lobogott benne: a költőé,
a műfordítóé, és az irodalomszervezőé.
Méltatlan lenne, ha valamelyiket is elhallgatnánk,
vagy csonkítanánk, hiszen egyként lombosodott
az irodalom teremtő fájává."

 
(Czine Mihály)


A költő, irodalomszervező 1984-ben bekövetkezett halála után – kivárva a törvényben előírt időt – 1990-ben az érdi Városi Könyvtár felvette Csuka Zoltán nevét. Miért Érden, e Budapest mellett fekvő már 60 ezres lélekszámú településen neveztek el intézményt arról a személyről, akit a vajdasági magyar irodalom megteremtőjének szoktak nevezni? Mi kötötte Érdhez? Hogyan alakult a 20. századot átélő Csuka Zoltán sorsa, amíg városunkba érkezett? Életútjának főbb állomáshelyei – Szabadka, Pécs, Újvidék – után több mint fél évszázadra választotta Érdet, Érdligetet lakóhelyéül. De nemcsak lakóhely volt számára a település: szellemi központot, műhelyt íívánt itt maga körül teremteni. 1976-ban könyvtárat alapított, majd a városnak adományozta a magyar-délszláv irodalmi kapcsolatokat reprezentáló páratlan könyvgyűjteményét, és a telkén álló két házát is. Az épületekben ma galéria, valamint a Jószomszédság Könyvtára (Sárd utca 35.) működik. Emlékszobában tekinthetik meg az érdeklődők Csuka Zoltán értékes tárgyait, fotóit, forgathatják a neki dedikált könyveket, az általa szerkesztett folyóiratokat. Könyvtárunk a művészetek sokféleségére való nyitottsággal, folyóirat kiadási tevékenységével (Duna-part) és irodalmi estjeivel igyekszik megfelelni Csuka Zoltán szellemi végrendeletének.
 
De még mindig keveset és kevesen tudunk, tudnak róla. E dolgozat összeállítóját is az a gondolat vezérelte, hogy az építő, örökmozgó, szervező költő tevékenységét az olvasó számára közelebb hozza.
 
Három lélek lobogott benne
 
Csuka Zoltán nevének hallatán elsősorban a műfordító, a délszláv irodalmak páratlan szorgalmú magyar tolmácsolója jut eszünkbe. Ivo Andric, Krleza életművének, sok délszláv nyelvű versnek, balladának, mesteri magyar átültetője, aki a délszláv irodalmakért, a magyar és jugoszláv népek közeledésének eszméjéért sokat tett. Vallotta: "Nem szerethetem saját népemet, ha a vele egy égbolt alatt élő többi népet nem szeretem."
 
De nemcsak műfordító és hídépítő volt. Többszólamú zenei alkotásnak tekintette életművét, ahogy Czine Mihály fogalmazott: "Három lélek lobogott benne: a költőé, a műfordítóé, és az irodalomszervezőé. Méltatlan lenne, ha valamelyiket is elhallgatnánk, vagy csonkítanánk, hiszen egyként lombosodott az irodalom termő fájává."
 
Költőként indult. József Attila, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc nemzedékéhez tartozott. Talán, ha Magyarországon marad, a Nyugat második nemzedékének elismert költője lehetett volna. Legkorábbi versei Ady Endre hatását mutatják, későbbi költészetét meghatározta a nyughatatlanságból fakadó lázadás és az avantgárd szellemisége. Későbbi, az expresszionizmustól már elütő, a hagyományosság jegyében születő lírája is legalább ennyi figyelmet érdemel.
 
Csuka Zoltán nemcsak azért született költőnek, hogy néven nevezze a világ gyötrelmeit, hanem hogy magának a költészetnek otthont teremtsen. Mégpedig egy olyan tájon, ahol nagyon hiányzott a szellemi összefogó erő: a Vajdaságban. Hitte, a vajdasági magyar irodalomnak van mondanivalója a magyarság és az emberiség számára, ezért vállalkozott az ott töltött 12 év alatt olyan erőt és hitet próbáló irodalomszervező tevékenységre, melynek végén elmondható, hogy megteremtette a vajdasági magyar irodalmat.
 
Szülőföld
 
Csuka Zoltán a bánáti Zichy-falván (ma Plandiste) született 1901. szeptember 22-én. Mondhatnánk "véletlenül", hiszen édesapját munkája során többször áthelyezték. Gyermekkorában már különböző népekre nyílhatott a szeme, magyar, szerb, bunyevác, német szavak zsongták körül. Kamaszkorának meghatározó élménye köti Szabadkához, abban a gimnáziumban tanult, melynek Kosztolányi Dezső édesapja volt az igazgatója.
 
Szerelmes Pécs
 
Végül Pécsett érettségizik, itt már lapalapítással (Diák, Új Diák, Krónika) is próbálkozik. Fiatalemberként – 1918-1919-et írunk – erőteljesen bekapcsolódik azokba a történelmi eseményekbe, melyek Pécset is jelentős mértékben érintik. Az I. világháború, Őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság, Szerb-Horvát-Szlovén Köztársaság, Baranyai-Bajai-Szerb-Magyar Köztársaság. A fiatal embert talán sodorják az események. Nem tisztünk tisztázni az akkori szerepét, ezt tegyék meg az irodalomtörténészek. Bizonyos, hogy megragadták a baloldali eszmék, de súlyosabb szerepe nem volt, nem is igazán lehetett a 18-19 éves fiatalembernek a szerb megszállás idején. Bekapcsolódott a mozgalmas, modern művészeti törekvéseknek helyet adó irodalmi, szellemi élet eseményeibe Kodolányi Jánossal, az építész Molnár Farkassal, Haraszti Sándorral találjuk egy művészkörben.
 
Itt lát napvilágot 1920. októberétől 1921. júniusáig a Krónika című lap is, melynek egyik leggyakrabban publikáló szerzője Csuka Zoltán. Ugyancsak a Krónika adja ki első kötetét Versek címmel, majd a Mese az orgonakirályfiról című verses füzet (Molnár Farkas illusztrációival) is Pécsett jelenik meg.
 
A politikai változásokkal rokonszenvező, az avantgárd művészeti törekvéseknek fölesküdött pécsi értelmiségiek zöme 1921. őszén az emigrációt választja. Köztük van Csuka Zoltán is.
 
A Vajdaságban
 
A történelem tovább sodorja a költőt, így jut vissza születése színhelyére, a Vajdaságba. Mint ahogy mások is, ő is Párizsról álmodott, ám nem jut el művészetek fővárosába. A délvidéki Párizsban, Újvidéken találja meg a helyét, nem is kevés ideig, 12 esztendőig. A két hétre tervezett tartózkodás eddig tartott, de amikor 1933-ban Magyarországra visszatelepül, elmondható, hogy az ő szervező tevékenysége révén megteremtődött a vajdasági magyar irodalom.
 
Ebben a tizenkét esztendőben közösséget hoz létre maga körül, benne azt kapta meg a vajdasági szellemi élet, amire szüksége volt, a hitet nyújtó költőt, a szerkesztőt, a szervezőt.
 
Visszaköszönnek gyermekkorának találkozásai, ekkor már egyre tudatosabban érzi a különböző népek egymásrautaltságát, a testvériséget. Alighogy letelepedik, 1922-ben már folyóiratot indít Út címmel, mely az első jugoszláviai magyar irodalmi lap. "Megnyitjuk ölelésünket minden embertestvérünknek, aki szeretni és hinni akar... a kultúra és a művészet ma már nemzetfelettiek" – vallják. Az avantgárd, aktivista programot megfogalmazó Út hidat épít a magyar és a szerb-horvát irodalom közé. Különböző okok miatt a lap nem lehet hosszú életű, 1925-ben jelenik meg az utolsó száma. Jelentősége mégis nagy, hiszen ez volt a vajdasági magyar irodalom első iskolája, szellemi tűzhelye.
 
A lap megszűnésének okai között a legfontosabb az olvasók, a vásárlók hiánya. Ennek révén ismerte fel Csuka Zoltán, hogy létkérdés, – különösen ebben a közegben – az olvasóközönség megteremtése. Ennek érdekében felolvasóesteket, előadásokat szervez, és természetesen új kötetet készít elő.
 
Találkozása Balázs G. Árpáddal, az Ady-verseket illusztráló, expresszionista festővel egy közös munka gondolatát szüli: bejárják a Vajdaságot, felkeresik az irodalomkedvelő magyar, de szerb értelmiségi családokat is, Csuka Zoltán megírja, Balázs G. Árpád megrajzolja a felkeresett emberek portréját. Ez az út felért egy szociológiai felméréssel. Több mint háromszáz ember portréját rajzolták meg – magyarokét, szerbekét, németekét. Az eredmény a Vajdasági Galéria című kötet, mely szerb és magyar nyelven jelent meg.
 
Ez a tevékenység jól tükrözte a nehézségeket: az írókat is meg kell találni, de a mecénásokat is fel kell kutatni, sőt az előfizetőket is össze kell gyűjteni. S mindezt magának az írónak, a költőnek kell tennie. A frissen megalakult jugoszláv állam eleve nem támogatta a kisebbséget, ráadásul a magyarság a legszegényebb népcsoport a Vajdaságban. Így különösen nehéz volt a semmiből irodalmat teremteni.
 
A Vajdasági Galéria után a következő jelentős állomás a Kéve című antológia kiadása 1928-ban. Ez valóban új fejezet a jugoszláviai magyar irodalomban. A vajdasági magyar költőknek – szám szerint tizennégy költőnek – 78 versét megjelentető antológia először fogta kévébe a szétszórt "értékkalászokat".
 
Igazában ekkor találkozott össze a délvidéki magyar irodalom két nagy egyénisége, Csuka Zoltán és Szenteleky Kornél. Szenteleky Kornél neve is igazán csak a magyar irodalomban mélyebben jártas ember számára sokatmondó. Csuka Zoltán és Szenteleky a délvidéki magyar irodalom iránti felelősség kérdésében találkozott, Csuka a mozgató rugó, Szenteleky a tudatosabb tervező. Ő szerkeszti a Képes Vasárnap című lap irodalmi mellékletét, a Vajdasági Írást, mely nemsokára önállósul. Hármas célt vállaltak: a magyar és a délszláv népek közötti hídverést, a környező országok magyar irodalmának ismertetését, s mindenekelőtt a vajdasági magyar irodalom megteremtését, közvetítését. Ők ketten, a vajdasági Kazinczy és Csuka Zoltán ketten együtt voltak a nagy irodalomépítők. Küzdelmük azonban gyakran megcsuklik. A Vajdasági Írás is megjelenésének már második évében összeroppan a cenzúra, a közöny, a pénztelenség súlya alatt, de Csuka Zoltán hite, töretlen akarása, szorgalma nem csökken. Alighogy megszűnik a Képes Vasárnap is, belépett az újvidéki Reggeli Újság szerkesztőségébe, itt is hamarosan irodalmi mellékletet indít, a Mi Irodalmunk címmel. Ennek szerkesztésére is Szentelekyt kéri fel. Ennek halódásakor a mindig energikus, optimista, minden újrakezdésre hajlandó Csuka a már nagybeteg Szentelekyt egy új, önálló laptervvel keresi fel. Az 1932-ben induló lap címe Kalangya lesz. A cím szimbolikus, az embléma egy kalangyát összerakó magyar parasztot ábrázol.
 
Annyi megfeneklett kísérlet után úgy tűnt, megkapaszkodik a vajdasági magyar irodalom, egyre inkább elismert lett hivatalos körökben is, még az olvasótábora is számottevő. Csuka Zoltán azonban ezt már Magyarországról figyelte, hiszen 1933-ban Érdre, Érdligetre költözik. A Kalangyát Szirmai Károly és Herceg János jegyzi a továbbiakban.
 
A költő Csuka Zoltán
 
Mint bevezetőnkben említettük, Csuka Zoltán költő volt ugyan, de olyan, aki helyet-teret is teremt a maga és mások költészetének. Nem lévén irodalomtörténész, nem kívánok irodalmi elemzésekbe bocsátkozni, azt bizonyosan gondolom azonban, hogy még mindig nem találták meg költészetének helyét az ítészek. Első köteteinek – Utak (1922.), Megyünk (1923.), Fundamentum (1925.) – versei az avantgárd vonzását tükrözik. A tűzharang című, 1932-ben megjelent verseskötetében már a Vajdaságtól búcsúzó költő szólal meg, egyben megfogalmazza költői sorsát, feladatát a címadó versben:
"...költők, jajongjatok
és azt se bánjátok, ha nincsen igazatok,
kongassatok, míg összedől a torony alattatok
és elfed benneteket egy értetlen és tébolyult korszak
ezer zsarátnoka.
...
messzi századok ujja mégis rátok fog mutatni
s mondja: becsülettel és hittel álltak a vártán..."

 
Tamási Áron Ábel című regénye mellett 1932-ben ez a kötet volt talán a legszebb ajándéka a kisebbségben élő magyarságnak. Szenteleky ír kritikát a kötetről. Valójában több ez kritikánál. Méltatás és búcsú attól a bajtárstól, aki nemsokára "elcserélt tájban" fogja folytatni a munkásságát, és aki neki a kitartás, az újrakezdés üzenetét hozta.
 
Az igazi otthon: Magyarország, Érdliget
 
Csuka Zoltán 1933-tól már ismét Magyarországon él, Érdligeten, abban a házban, melyet az ifjúkori barát, Molnár Farkas, a Bauhaus szellemében tervezett. Az 1920-30-as években, a parcellázások révén létrejött, a későbbiekben Európa legnagyobb falujaként számon tartott „nagy Érd", azon belül is Érdliget egyik első lakója Csuka Zoltán. Nézve a régi képeket: az újszerű, modern, lapostetős ház, nagy ablakokkal, rajta a felirat: Napház – s körülötte a nagy üresség. A környéken az első: akár szimbolikus is lehet. Vajon hogy tudja ezen a vidéki tájon folytatni az irodalomszervezést Csuka Zoltán?
 
Kiforrott eszmeiséggel, országos tervekkel érkezett ide, mindenekelőtt a hazai közvéleményt akarta tájékoztatni a kisebbségben élő magyarok irodalmáról, de a szomszédos – elsősorban délszláv népek irodalmáról, kulturális életéről is reális képet akart adni, mindvégig hangsúlyozva az "egy égbolt alatt élő népek" egymásrautaltságát. Ennek a szellemiségnek a jegyében indítja immár Magyarországon a Láthatár című lapot. "Az összes magyar nyelvterületek irodalmi életének figyelője", áll az 1933-ban induló folyóirat címlapján.
 
Ennek a gondolatnak a jegyében dolgozik Csuka Zoltán. Magyar-jugoszláv közös irodalmi-zenés esteket rendez, miközben egyre többet fordít. A politika ismét berobban ebbe a kedvezőnek mutatkozó kapcsolatalakulásba. Gondoljuk végig az eseményeket: 1938-39-et írunk – bécsi döntések, majd a II. világháború eseményei. Mindezek hátterében Trianon. Nem gondolom, hogy e dolgozat még csak érinthetné is mélységében ezeket az éveket, Csuka Zoltán ekkori munkásságát – a hiányokat elemzi majd az irodalomtörténet.
 
1946. nyarán megalakult a Magyar-Jugoszláv Társaság, melynek ügyvezető titkára lesz, majd hosszas előkészületek után – 1947. őszétől a Déli Csillag című lapot indítja el.
 
A műfordító
 
A délszláv irodalmak fordítását, magyarra ültetését természetesen nem Érdligeten kezdte, de a több, mint száz kötet nagy részét itt fordította. Ebben nagy szerepe volt személyes sorsa alakulásának is. A magyar-jugoszláv kapcsolatok romlása idején perbe fogják, 15 esztendőre ítélik, melyből 5 évet le is tölt. Szabadulása után elsősorban a műfordításnak és a könyvtáralapításnak él.
 
Sok évszázados hagyománya van a délszláv művek magyarra ültetésének, de ebből is kimagasodik Csuka Zoltán tevékenysége, hiszen ő élete egyik fő feladatának tekintette a műfordítást. Egymagában több mint száz kötetet adott a magyar olvasók kezébe. A teljesség igénye nélkül hadd említsünk néhányat a talán legjelentősebbek közül: Petrovic Petar Njegos, Tin Ujevic, Milos Crnjanski, Ivan Goran Kovacic, Mesa Selimovic műveit, Ivo Andric majdnem minden művét, köztük a Nobel-díjas Híd a Drinán-t. A róla nagyon elismerően szóló Miroslav Krleza verseit is az ő fordításában olvashatjuk. De megtanult macedónul és szlovénul is, hogy e népek költészetét is bemutathassa. Az 1971-ben megjelentetett Csillagpor című jugoszláv lírai antológiában bemutatta az egész délszláv nyelvű költészetet a népköltészettől kezdve a 20. századi irodalomig.
 
Az Adriai tengernek múzsája című antológia a dalmát tengerpart költészetének válogatása. Szinte nincs olyan 19., vagy 20. századi szerb és horvát költő, akitől ne fordított volna magyarra valamilyen művet. Műfordításai, kötetszerkesztései mellett életművének jelentős része az 1963-ban megjelent kötet: A jugoszláv népek irodalmának története.
 
Szinte teljes műfordítói munkássága az érdligeti házhoz kötődik. Ahhoz a házhoz, illetve házakhoz, – hiszen most már két épületről van szó – melyet Érd városára hagyományozott, és amelyben ma a Csuka Zoltán Városi Könyvtárnak egy fiókkönyvtára, az általa alapított Jószomszédság Könyvtára, valamint a később kialakított Napház Galéria működik.
 
A megvalósult álom – A Jószomszédság könyvtára
 
Jó barátjának, Herceg Jánosnak 1971. áprilisában írt levelében már említi a gondolatot, amit bővebben Farkas Nándornak – az újvidéki Fórum Kiadó igazgatójának – fejt ki: "a házam mellett álló kisebb, kétszobás házban ugyanis szeretnék olyan könyvtárat berendezni, amelyben a Magyarországon megjelenő délszláv, és viszont, a Jugoszláviában megjelent, illetve megjelenő magyar műveket gyűjteném egybe... és ezt az egész gyűjteményt az immár igen értékes irodalmi levelezéssel együtt a Petőfi Irodalmi Múzeumra hagyni." Később kibővíti a terveit, valójában egy kölcsönkönyvtárat szeretne az érdligeti területen létrehozni. 1974-ben ezt írja Herceg Jánosnak: "Én most készíttetem el hagyatéki rendelkezéseimet, mely szerint mindenemet Érd nagyközségre, illetve a Petőfi Irodalmi Múzeumra hagyom, és itt megalapítom a Jószomszédság Könyvtárát. Ez lesz Érd VII. kerületének nyilvános könyvtára is." Illés Lászlónak a következőket írja 1974-ben: "Megint elérkeztünk egy esztendő végéhez, s az ember ilyenkor mindig számadást is tesz, mit végeztem el ebben az évben, s mivel maradtam adós másoknak és önmagamnak. S kissé kesernyés szájízzel kell rádöbbennem, hogy az a bizonyos hagyatéki rendelkezés, amellyel nem is annyira anyagi javakat szeretnék a szétszóródástól megmenteni, mint inkább egy gondolatot, amelyet nem lehet elég sokszor hangoztatni: az egy égbolt alatt élő kis népeknek jobban meg kell ismerniük egymást, mert csak így juthatnak el egymás megbecsüléséhez és szeretetéhez is... Két év múlva, ha még élek, szeretném a Jószomszédság Könyvtárát is megnyitni az olvasók előtt... És mindezért semmit sem kérek senkitől, de azt igen, hogy a közösség a gondolat megvalósításában segítségemre legyen."
 
Már a terv megvalósításáról szól Kafer Istvánnak írt levele 1976. december 22-én: "Köszönetet mondok azért, amiért mellém álltál a Jószomszédság Könyvtárának kiépítésében." Hetvenötödik születésnapján a József Attila-díjas költőt sokan köszöntik: Érden, a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban országos ünnepségen Dobozy Imre, Czine Mihály, Vujisics Tihamér. 1976. szeptemberében megvalósult terve, átadják a közönségnek a Jószomszédság Könyvtárát, melynek falán Domonkos Béla szobrászművész domborműve hirdeti Madách örökérvényű szavait: "Ember, küzdj, és bízva bízzál! = Bori se uzdaj se!" Két nyelven szól a felirat, magyarul és szerbül, hűen tükrözve a hely szellemét. Mladen Leskovac, a jeles szerb költő és akadémikus így köszöntötte őt a születésnapján: "A jugoszlávoknak úgy kellene ebbe a házba érkezniük, mint egyik szent helyükre, s úgy is fognak egy napon odamenni."
 
A szellemi örökség kötelez
 
Csuka Zoltán 1984-ben, 83 éves korában elhunyt. A József Attila-díjas költő, műfordító, Érd város első díszpolgára szellemi örökségének ápolója lett intézményünk, az érdi könyvtár. A Sárd utcai telkén álló két épület egyikében még életében létrehozta a Jószomszédság Könyvtárát, halála után pedig végrendeletében Érd városára hagyta mindkét épületét, gazdag könyvállományát, bútorainak, berendezésének egy részét. A kis könyvtár a nagyközségi, majd városi könyvtár fiókkönyvtáraként működik azóta is, valóban közművelődési funkciókat ellátva, Érdnek ligeti részén. Halála után a lakóházát is birtokba vehette a város, jogi procedúrák után átalakítottuk, felújítottuk a családi ház épületét. Ennek eredményeképpen 1989-ben létrejött a Napház Galéria, emellett emlékszobát alakítottunk ki, valamint itt helyeztük el azokat az, elsősorban idegen nyelvű könyveket, melyeket (nem beolvasztva a könyvtár állományába) különgyűjteményként kívántunk megtartani.
 
1990. szeptemberében az érdi könyvtár felvette Csuka Zoltán nevét. Igyekszünk megfelelni Csuka Zoltán szellemi hagyatékának. De vajon jól sáfárkodunk-e ezzel az örökséggel? Sokszor föltesszük ezt a kérdést magunknak, mert bizony nem könnyű a helyzetünk a mai gazdasági-pénzügyi körülmények között. Amikor azt látjuk, hogy az általa önzetlenül a városra hagyott épületek újra felújításra szorulnak, hogy nincs anyagi lehetőségünk emlékkötet kiadására, kapcsolattartásra, bizony fölmerül, vajon neki honnan volt ereje mindarra, amit fentebb leírtunk?
 
Hogyan adóztunk Csuka Zoltán hagyatéka előtt?
 
1981-ben nagyszabású ünnepség keretében a Magyar Rádióval együtt köszöntötték a költőt 80. születésnapja alkalmából.
 
A következő, Csuka Zoltán emlékét ápoló kiadványok közül nem mindegyik a mi kiadásunk, de mindenképpen kötődik valamilyen módon a könyvtárhoz. 1982-ben jelent meg a Harmat Béla – akkori könyvtári munkatárs – által összeállított bibliográfia Csuka Zoltán életművéről, Czine Mihály bevezetőjével. Az 1984-ben megjelent Tiéd a táj című antológiának címét is Csuka Zoltán verse adta, és a kötetben is kiemelkedő helyet foglal el munkássága. Születésének 90. évfordulóján, 1991-ben a Múlt és jövő között című kötetet szintén mi jegyeztük, munkatársunk, Mogyorósi Erika szerkesztésében jelentettük meg. Kis-Szölgyéminé Fazekas Julianna (szintén a könyvtár dolgozója volt) főiskolai szakdolgozatában foglalkozott a Jószomszédság Könyvtárának történetével. A 2001. évi centenáriumra Harmat Béla és Páll Sándor szerkesztésében (ugyancsak a könyvtár kiadásában) jelent meg Egy égbolt alatt című, verseit és műfordításait együtt tartalmazó kötet. Kiadvány-politikánknak jelentős eredménye a 2000. óta időszakosan, 2003. óta negyedévente megjelenő Duna-part című folyóirat, mely tartalmában méltó Csuka Zoltán elképzeléseihez. A szerkesztők bevallottan névadónk, Csuka Zoltán életműve folytatásának tekintik az irodalmi-kulturális-társadalmi folyóiratot.
 
Természetesen minden olyan írást, dokumentumot gyűjtünk és őrzünk, ami Csuka Zoltánhoz kapcsolható, beleértve a könyveket, kritikákat, cikkeket, kéziratokat, fotókat. Mindezt megpróbáljuk közzétenni, népszerűsíteni.
 
Minden évben megemlékezünk halálának (1984. március 23.) valamint születésének (1901. szeptember 22.) évfordulójáról.
 
A Napház Galériában évente több kiállítást rendezünk, ezek között délvidéki művészek is lehetőséget kapnak (pl. Gyurkovics Hunor).
 
A könyvtár 1990. szeptemberében vette fel Csuka Zoltán nevét, ez alkalommal Dr. Kelényi István méltatta munkásságát. Születésének 90. évfordulóján (1991.) méltó síremléket állíttatott számára a város. Az avatáson Herceg János, a vajdasági magyar irodalom doyenje és Mák Ferenc, fiatal irodalomtörténész emlékezett a műfordítóra, irodalomszervezőre. Megemlékezett a költőről Bágyoni Szabó István, Majoros Sándor, vajdasági fiatal író, Sinkovics Péter, újvidéki újságíró, Harmat Béla, Bíró András, Illés Sándor, Kafer István, Kelényi István, Urbán László is.
 
1997. szeptemberében Kemény István, József Attila díjas költő tartott (a személyes kapcsolat átütő erejét is tükröző) rendhagyó irodalomórát középiskolásoknak.
 
Halálának 10. évfordulóján, 1994. márciusában felavattuk a Napházon elhelyezett emléktáblát, Baranyiné Markov Zláta alkotását. Ezen az eseményen Tüskés Tibor a pécsi éveiről tartott előadást. A Jószomszédság Könyvtára alapításának 20. évfordulóján A miénk és az övék címmel emlékezett Csuka Zoltán gazdag életművére Dr. Kafer István egyetemi tanár, irodalomtörténész. Születésének 100. évfordulóján, 2001-ben irodalmi emlékülést rendeztünk neves magyarországi és vajdasági irodalomtörténészek részvételével: Utasi Csaba, Páll Sándor, Tüskés Tibor, Kafer István, Pomogáts Béla, Pastyik László, Goller Ágota tartottak előadást. Ezen az emlékülésen részt vettek a vajdasági Csuka Zoltán Műfordító Kör képviselői is, akik a szülőföld üzenetét hozták.
 
Mindezeken a rendezvényeken emlékkiállítást készítettünk, és irodalmi-zenei programokkal tettük színesebbé az eseményt. Fellépett nálunk Szvorák Katalin népdalénekes, Dévai Nagy Kamilla énekművész, Rozsnyai Júlia színművész, Donkóné Simon Judit előadóművész, valamint több városi versmondó. Általános iskolásokhoz vetélkedő szervezésével próbáltuk közelebb hozni.
 
Tervezzük a gazdag levelezés – mely jelen pillanatban özvegye, Csukáné Kemény Katalin birtokában van – feldolgozását, valamint a már kész bibliográfia folytatását, az újabb megjelenésekkel való kiegészítését. Terveink között szerepel egy, a róla szóló írásokat tartalmazó kötet összeállítása, megjelentetése is.
 
Könyvtárunk egész tevékenységével, a művészetek iránti nyitottságával, rendezvényeivel ápolja névadójának emlékét, de az életmű teljes feltárásával, összefoglalásával még adós a magyar irodalomtörténet. Nem lévén irodalomtörténészek, mi csak a segítséget, támogatást tudjuk ehhez a kutatómunkához megadni.
 
Rendelkezésre áll és bizonyos szempontból feldolgozott a gazdag idegen nyelvű könyveket tartalmazó könyvtár, bárki számára nyitott az eredeti berendezéssel, tárgyakkal, fotókkal, folyóiratokkal, dedikált könyvekkel az emlékszoba. Várjuk a látogatókat, kutatókat. Hiszünk abban, hogy e dolgozat is egy lépés az adósság ledolgozásában.
 
Megemlékezések Csuka Zoltánról
 
1981.:80 éve született Csuka Zoltán – ünnepi est
1986.:Emlékest
1989.:Napház Galéria átadása
1990.:Névfelvételi ünnepség – Dr. Kelényi István
1991.:Síremlék avatása – Herczeg János, Mák Ferenc
1992.:Koszorúzás a sírnál
1993.:Koszorúzás a sírnál
1994. március:Emléktábla avatása – Tüskés Tibor
1994. szeptember:Koszorúzás, előadás – Majoros Sándor
1995.:Irodalmi est – Majoros Sándor
1996. március:20 éves a Jószomszédság Könyvtára: Illés Sándor, Bíró András, Kelényi István
1996. szeptember:A miénk és az övék – Kafer István előadása
1997.:Rendhagyó irodalomóra – Kemény István
1998.:Népek és sorsok – Délvidék – Sinkovics Péter, Nagy László történész
1999.:Koszorúzás az emléktáblánál, előadás – Urbán László, Sinkovics Péter
2000.:Vetélkedő Csuka Zoltánról
2001.:Száz éve született Csuka Zoltán – Irodalmi emlékülés: Utasi Csaba, Tüskés Tibor, Goller Ágota, Páll Sándor, Pastyik László, Kafer István, Pomogáts Béla
2002.:Koszorúzás az emléktáblánál – Harmat Béla
2003.:Irodalmi megemlékezés – Büki Attila
2004.:Városi könyvtárak az ezredfordulón: nemzetközi tanácskozás. Koszorúzás az Emlékházban.
2005.:Csuka Zoltán emlékkiállítás megnyitása A Jószomszédság Könyvtárában. Megnyitja Kelényi István
2006.:Könyvtárak névadási szokásai, a névadók emlékének ápolása c. tanácskozás
2007.:Csuka Zoltán szellemi öröksége Érden és a Vajdaságban: vajdasági könyvtárosok, irodalomtörténészek előadásai.
2008. március:Csuka Zoltán felújított síremlékének átadása
2008. szeptember:Koszorúzás a sírnál. Emlékbeszédet mond Kiss Gy. Csaba prof.
2009. március:megemlékezés a költő halálának 25. évfordulójáról. Emlékbeszédet mond Dr. Kelényi István.
2009. szeptember:Koszorúzás az emléktáblánál. Előadás Vajdasági Helikonok címmel a vajdasági magyar kulturális életről: Sinkovits Péter, Beszédes István, Sándor Zoltán, Csík Mónika
2010. szeptember:Koszorúzás az emléktáblánál. Zenés előadás Vajdasági arcképcsarnok- kultúra a Délvidéken címmel: Sinkovits Péter, Beszédes István, Léphaft Pál, Verebes Ernő és a Sokolovac Duo (zene).
2011.:„Egy égbolt alatt élő népek”: vetélkedő Csuka Zoltán életútjáról, tevékenységéről, a délvidéki magyar és a délszláv irodalomról, a költő születésének 110. évfordulója alkalmából.
2012. szeptember:Koszorúzás és megemlékezés az emléktáblánál.
2013. szeptember:Koszorúzás – Csuka Zoltán emléknap.
2014. szeptember:Csuka Zoltán emléknap – Könyvtárak Érden és testvérvárosaiban – konferencia.
2015. március:Megemlékezés halálának évfordulójáról.
2015. szeptember:Csuka Zoltán tiszteletére rendezett teadélután. Beszélgetőtársak: Bazsóné Megyes Klára, Kelényi István, Urbán László. Szemelvények felolvasása: Ungvári Álmos.
2016. szeptember 12-október 2.:Csuka Zoltán munkásságára, szellemiségére emlékezünk. A rendezvénysorozat keretein belül a szomszédságunkban élő nemzetek kulturális és természeti értékeinek vázlatos bemutatásával várjuk olvasóinkat.
2016. szeptember 21.:Csuka Zoltán emléknap – Szabadkai könyvtárosokkal kötetlen beszélgetés, ismerkedés, majd hivatalos köszöntés és koszorúzás a Felnőttkönyvtárban. Gulyás Ferenc népi hangszeres bemutatója, Bara zenekar koncertje és néptánc bemutató.

 
  Felnőttkönyvtár     Gyermekkönyvtár     Zenei Könyvtár     Jószomszédság Könyvtára     Parkvárosi Könyvtár  
Csuka Zoltán
Városi Könyvtár

Érd, Hivatalnok utca 14.
23/365470/1
- www.csukalib.hu -
- Írjon nekünk emailt! -
NYITVA TARTÁS
Adószámunk: 15566991-1-13
SZJA 1%
Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület
Adószámunk: 18706330-1-13
9,1°C