Snétberger Ferenc:
Nomad
2005

A lemez kiválasztásakor bevallom, személyes élményem motivált. Sok-sok évvel ezelőtt életem legelső jazz koncertjén a korszakalkotó Stendhal Trió (Dés László, Snétberger Ferenc, Horváth Kornél) varázsolta el a közönséget, még az olyan műfajhoz nem értőket is, mint jómagam. Nem véletlen, hogy a formáció és tagjai külön-külön is a kedvenceim közé tartoznak azóta.
Snétberger Ferenc az európai jazz állócsillagává nőtte ki magát, nemzetközi elismertségét mutatja, hogy az idők során együtt koncertezett többek között Bobby McFerrinnel, Al Di Meolával vagy Pat Methenyvel. Az 1988 óta Berlinben élő művész Salgótarjánból indult, édesapjával játszva tanulta meg a gitárjáték alapjait. Viszonylag későn, csak 13 évesen kezdett el intézményesített keretek között zenét-zenélést tanulni. Egy gitáros szaklap szerint mára: "amit játszik, egyszerre jazz, klasszikus és brazil." Művészetében jelen van az otthon cigány zenéje, a spanyol flamenco, a klasszikus gitár, de a jazzes kitérők is. Nála minden rögtönzött, de mindennek célja van.
A Nomad c. lemezen a világ egyik vezető jazz basszistája, a norvég Arild Andersen és az olaszországi születésű, ám Norvégiában élő, igen kreatív skandináv improvizátor, Paolo Vinaccia a társai. A trió bemutatkozó albuma szinte hipnotizálja a hallgatót emelkedettségével és tisztaságával. Egy kritikusuk szerint az ő hármasuk egy "össz-európai ihletésű háromszög, miszticizmus és életöröm, álomösvények és tiszta hangú nevetés, transz és tánc ötvözete."
Mit tehetnék én még hozzá? Hallgassák meg, érdemes!

Nida Judit

Összes ajánló